ELŐZMÉNY
(ez az incidens feltehetően 1923. augusztus 21-én játszódik)
A Reiva korban Nanoka megissza a smoothie-t, majd iskolába megy, ahol azonban nem érzi jól magát, mert megint meg kellett igya. Ismét Siraha segítségét kéri, ezúttal a nagy kantoi földrengéssel kapcsolatban. Az órán azon tűnődik, van-e összefüggés a kantoi földrengés és a balesete napjával, ugyanis mindkettő szeptember 1.-én történt. Az iskola után a könyvtárban Nanoka és Siraha találnak némi infot, de úgy döntenek, kölcsönöznek ki pár könyvet és megosztva olvassák el őket. Ezután Siraha vesz maguknak innivalót, mire Nanoka csodálja a kedvességét, közben azt kívánja, bár Mao is kedvesebb lenne vele. Elkezd egy magánkiadást olvasni egy helyi lakos beszámolójáról, aki egy égen látott macskafejről számol be. Egyből Bjoki jutott eszébe róla.
Másnap az iskolába menet az olvasottakra gondol, hogy Bjokit láthatta azon a napon. Sirahával beszél, akin látja, hogy egész éjszaka fenn lehetett, hogy átolvassa a köteteket. A fiú elmondja, hogy talált feljegyzést a Kaname-ishi nevű kőről, melyről azt hitték, a földrengéseket egy föld alatt élő óriási, csapkodó harcsa okozza, és hogy Isten egy zárókövet helyezett a fejére és a farkára, hogy megakadályozza a viharos viselkedését. Annak ellenére, hogy a hivatalos kövek Ibarakiban és Csibában vannak, egy hatalmas követ találtak Gogjóban, a környéken, ahol élnek, amelyet a helyiek hasonló Kaname-ishi kőként emlegettek. Sajnos ez a kő elpusztult a nagy kantói földrengés során, és röviddel ezután furcsa események kezdődtek, például egy helyi "vámpírtámadásokról".
1923. augusztus 21-én (?), a Taiso korban kisebb földrengések vannak. Mao a klinikán épp egy pácienst gyógyít, Otoja pedig a Kodoku edényhez készít italt. A páciens elmondja, hogy három nappal ezelőtt volt egy erősebb, ami földcsuszamlást okozott, aminek utána nézett. Talált egy nyugati stílusú épületet, s hogy többen egy Kaname-ishi követ óvtak.
AZ INCIDENS
Mao és Otoja elmennek a páciens által említett helyre. Egy keresztény templomot találnak, ami ritka látvány az 1920-as évek Japánjában. A földcsuszamlás helyszínén, ahol kisebb gödör keletkezett, Otoja előás egy kötelet, egy Simenavát, amivel egy akadályt lehet létrehozni. Ez azt jelenti, hogy az akadályon belül hoztak létre még egyet, ami elrejtette a templomot, így Mao úgy gondolja, Bjoki ott rejtőzik és siet a templomba. Külföldi apácák jelennek meg, tudják, ki ő és követelik a testét, ami Bjoki szavait jutatja eszébe. Ezek valójában bolha ajakasik, akik gond nélkül ihatják mérgezett vérét, nem halnak meg. Miután úgy gondolja, Bjoki itt rejtőzik, beledöfi a kardját a padlón lévő vérbe, mire egy kitörő energiahullám kirepíti a templom elé, a démonok pedig rátámadnak. Nagy bajba kerülnek mindketten, de megérkezik Nanoka és megmenti őket, s a segítségével Maonak sikerül levágnia azt a démont, amelyik ivott a véréből, ami a földre kerül, így a többi tud belőle inni. Nanoka a vaddisznó páciens segítségével talált rájuk, majd együtt visszasietnek a klinikára.
A trió visszatér a klinikára. Nanoka védelmező talizmánokat helyez az ablakokra és az ajtóra, míg Otoja segít Maonak ellátni a sebeit. Mao elmondja, hogy sokáig nem tartja vissza őket, mert a vére szagát követni fogják így is. Nanoka úgy dönt, mivel nem alkalmas a helyzet és az idő, nem említi meg a földrengést. Mao megköszöni a lánynak, amiért megmentette az életét, amivel meglepi vele, mert Nanoka azt hitte, nem az a hálás típus. Megiszik egy kis Kodoku levest, s megpróbál aludni. Nanoka döbbenetére Otoja elmondja, hogy még ha nem is erőltetni meg magát Mao, időnként szüksége van a levesre és az alvásra, ugyanis kilencszáz évet megélt a teste és a végéhez közeledik, hiszen a legerősebb Kodoku, Bjoki átkozta meg. Ráadásul úgy tűnik, sikerült megtalálniuk Bjoki rejtekhelyét és egy Kaname-ishi kőt, amiről Nanoka tudja, el fog tűnni. Hirtelen dörömbölnek a démonok az ablakon és ajtón, ami felébreszti Maot. Elmondja, hogy nem tud mozogni, majd megérinti Nanoka arcát, amivel meglepi a lányt, de elüti a kezét. Az Otojától kapott kis tükörben látja, hogy Mao a véréből kent az arcára, s megkéri, csalja el a démonokat napnyugtára a templomhoz, míg ő megkezdi az előkészületeket. Nanoka tiltakozik ez ellen, de Otoja vele tart, akinek fababájára felszerel szárnyakat Mao, lehetővé téve neki, hogy repüljön.
Nanoka, noha duzzogva, de Otoja kísértében elindulnak, hogy elcsalják a démonokat a templomhoz. Út közben a démonok az átlátszó embereket nem, de a többit meg tudják támadni. Nanoka rájön, hogy Siraha beszélt neki "vámpírtámadásokról", s úgy gondolja, átjutottak az akadályon. Annak ellenére, hogy megfogadta, nem fog harcolni, mégis rákényszerül az emberek védelme érdekében. Szerez magának egy fegyvert, s sikerül napnyugtára a templomhoz csalniuk a démonokat. Míg ők tették a dolgukat, Mao a véres ruhájában visszamegy a templomhoz, ami köré sót és szójabot szór, majd mire megérkezik Nanoka és Otoja, nyomukban a démonokkal, a véres ruháját és egy szalmababát felállítva odacsalja a démonokat, ő pedig Simenavával körbe zárja őket, hogy ne tudjanak elmenekülni. Megidézi az egyik Víz típusú bestiáját, Genbut. Otoja elmagyarázza, hogy az onmjodzsik az öt elem (Tűz, Víz, Fa, Föld és Fém) erejét használva harcolnak, ezek közül a Víz erősebb a Tűznél. Genbu Víz, a bolha démonok Tűz típusúak, így Genbu könnyedén felfalja az ellenfélt. Ezután széttöri a templomot, felfedve a Kaname-ishi követ, amit sikertelenül tör össze, de kettévágja. A kő mélyen van eltemetve a földbe, ezért nem sikerült elérnie Bjokit.
AZUTÁN
Mao a fáradtságtól összeesik, Nanoka ijedten siet hozzá, azt hiszi, most halt meg, ahogy Otoja utalt rá korábban, de nem így lett. Mérgesen felpofozza a férfit, s visszamennek a városba, ahol megdöbbenve látják, a lakók már nem átlátszóak. A klinikára visszatérve Mao és Nanoka megbeszélik a történteket, miszerint a város azért újra a régi, mert a védőgát eltűnt, s az igazi város ennek túloldalán van, Bjoki pedig valószínűleg továbbra is a Kaname-ishi kő alatt rejtőzhet. Nanoka figyelmezteti a fiúkat, hogy szeptember 1.-én földrengés következik be, ami miatt eltűnik majd ez a kő, s jobb lesz elhagyniuk a várost, s hogy a kutatásai szerint egy macska fejet is láttak a szemtanúk akkor. Mao megkérdezi, honnan tudja ezt a lány, aki elmondja, 96 évvel a jövőből utazott vissza, amit nem hisznek el neki. Amikor Nanoka hozzáteszi, a két idősík kapuja összekapcsolódik, rájön, hogy ha az akadály eltűnt, lehet, nem fog tudni többé átmenni rajta, ezért haza próbál jutni - sikeresen.
Hazajutva egy tömeg mögé érkezik, éjszaka, akik a tűzijátékot csodálják. A telefonját megnézve ledöbben, hogy egy teljes hónap telt el - augusztus 15-én érkezett haza. Siet haza, mivel tudja, a nagyapja már halálra aggódta magát. A tömegben osztálytársai meglátják, bár nem biztosak abban, hogy őt látják. Hazatérve Uozumi fogadja azzal, hogy a nagyapja már lepihent. Megfürdik, beleolvas az ötszáz olvasatlan üzenetbe, reggel (augusztus 16-án) pedig bemegy hozzá a nagyapja, aki aggódott miatta. Megissza a smoothie-ját, ami miatt gyengének érzi magát. Eszébe jut, hogy Maotól kapott egy ellenszert, amit megtalál a táskájában és lenyeli. Hirtelen emlékek törnek fel, amikre mostanáig nem emlékezett. Az általános iskola első osztályába járt, amikor az édesanyja bement érte, mert a nagyapjának rosszabbodott az állapota - akkor történt a baleset. Lemegy a nagyapjához, aki épp újságot olvas, s elgondolkodik rajta, az a férfi valóban a nagyapja-e.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
